Nagykőrösi pusztai tölgyesek
- Részletek
- Megjelent: 2019. február 07. csütörtök, 11:21
Nagykőrösi pusztai tölgyesek
A „Nagykőrösi pusztai tölgyesek” az eurázsiai tölgyes erdősztyeppek különleges, homokos talajokon kialakult formájának szinte utolsó, és legnagyobb kiterjedésben megmaradt hírmondói. A talajvíztükörhöz közelebbi, mélyebb fekvésű, üdébb termőhelyeken kialakult zárt tölgyesek váltakoznak a szárazabb termőhelyek fátlan homoki gyepekkel, rétekkel mozaikoló, nyárfa fajokkal és változatos cserjeszinttel, cserjés erdőszegéllyel kísért ligetes erdeivel. A hegyvidékeinken közönséges, az Alföldön azonban ritka erdei fajok és a homoki gyepek értékes, sokszor bennszülött, védett és fokozottan védett fajai mellett (pl. homoki nőszirom, homoki kikerics, tartós szegfű) jellemző értékek az ún. erdőssztyepp fajtok, mint pl. a tarka nőszirom, a nagyezerjófű vagy a fürtös homokliliom. Ezek elsősorban a félárnyékos erdőszegélyeket kedvelik. A nagykőrösi erdő csapásokban gazdag történetét a terület állatvilága, elsősorban az öreg erdőkhöz, hatalmas tölgyekhez alkalmazkodott állatfajok jobban megsínylették, mint a növények. Ugyanakkor kiemelendő az erdei, elsősorban hegyvidéki elterjedésű fajokban bővelkedő denevérfauna. A hajdan nagy kiterjedésű tölgyeseket a török hódoltság korában felgyorsult erdőirtás, majd a XIX. században kezdődött és a múlt század végéig tartó fafajcsere sodorta a kipusztulás szélére.
A pusztai tölgyesek Magyarország legveszélyeztetettebb élőhely típusai közé tartoznak. Az erdőtípusok közül a legnagyobb, 95-98%-os arányú megsemmisülést szenvedték el az elmúlt századokban. A megmaradt tölgyes állományokat az egymástól való elszigeteltség, az agresszívan terjedő idegenhonos növényfajok terjedése (akác, kései meggy, ostorfa, bálványfa, selyemkóró), a termőhelyek és az éghajlat szárazodása és a magas nagyvad sűrűség veszélyezteti. Ennek az Alföld száraz területeit hajdan jellemző, mára azonban szélsőségesen veszélyeztetetté vált élőhely típusnak a még legjobb állapotban megmaradt, országos jelentőségű maradványait képviselik a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek”.
