Dabasi Farkas Pali előadó művészete

Részletek

Megjelent: 2017. június 01. csütörtök, 15:46

Dabasi Farkas Pali előadó művészete

Dabasi Farkas Pali a kor szakírója, Markó Miklós (*1865 †1933) adatai szerint 1873-ban született Alsódabason. Édesapja is jónevű muzsikus volt, emlékét Mády Ferenc (*1834 †1911) lokális poéta a Megemlékezés a czigányprímásról című versében örökítette meg. A dabasi bálokon és lakodalmakon nevelkedett ifjú tehetség apja zenekarát már 16 évesen átvette. A főváros meghódítását 1896-ban, a millenniumi ünnepségsorozat rendezvényein kezdte, de az átütő sikerért még további öt évet kellett dolgoznia. 1901-ben a Vígszínház műsorára tűzte Herczeg Ferenc négy felvonásos történelmi darabját, az Ocskay brigadérost. A színmű kurucdalainak eljátszására Farkas Palit szemelték ki, aki fényesen helytállt a színpadon. A darabot száznál többször tűzték műsorra, ami önmagáért beszél, de a Pesti Hírlap 1902. január 7-i híradása jól tükrözi Farkas Pali személyes sikerét az előadás-sorozatban: „Czigányzene a Vígszínházban: az Ocskay brigadéros hétfői előadásán, a második felvonásban Lavotta szerenádját Farkas Pali, dabasi születésű cigányprímás játszotta, igazán művésziesen. Majd a 2. és 3.-ik felvonás közt a lebocsátott függöny előtt több darabot játszott, s Bihari kesergőjével olyan sikert ért el, hogy a közönséget szinte lázba hozta, és majd minden darabot ismételnie kellett.” Ettől kezdve a közönség rokonszenve kísérte minden törekvését és emelkedett a művészi pályán.

1903 őszén, a legendás Dankó Pista halála után a Népszínház bemutatta a jeles nótaszerző „Cigányélet” című népszínművét, melynek keretében a főváros és a vidék legjobb zenekarai vetélkedtek egymással. A döntőt követően 15 aranyérmet osztott ki a zsűri, melyek egyikével Farkas Pali finom, árnyalt játékát jutalmazták, aki még báró Sennyey István különdíját is elnyerte. Farkas Pali a színházban kapott koszorúját Dankó Pista sírjára helyezte és gyászmisét mondatott a szegedi belvárosi templomban a dalköltő lelki üdvéért, majd több fellépésének bevételét Dankó Pista szobra javára ajánlotta. Talán a dabasi Halászok példája tehette, de mint a jó ügyek önzetlen támogatója, Farkas Pali kiemelkedett a kor számos zseniális cigányművésze közül. Gyakran lépett fel jótékonysági rendezvényeken, 1901-ben adományozott Vörösmarty Mihály szobrára, 1909-ben pedig az olaszországi földrengés károsultjait támogatta több estjének bevételével. Harminc éves korára már az idősebb cigányzenészek is respektálták művészetét. A legjobb fővárosi vendéglők sort állva szerződtették, ízelítőül közülük néhány: EMKE-kávéház (…szemben az Emke cigánya zenél…), Margitszigeti Felső-vendéglő, Népligeti Nagyvendéglő, Royal-szálló, Angol-park étterme, Svábhegyi Terasz, Palace-szálló, stb. A báli szezonban és a márciusban rendezett hazafias rendezvényeken pedig a különféle klubok, egyesületek vetélkedtek érte, hiszen zenekarával mindig fergeteges hangulatot varázsolt. Vidéki fellépésein rendszerint a jó híre már megelőzte, és soha nem okozott csalódást. Fiumei szereplését Vay Sándor/Sarolta is megörökítette egyik 1912-es történetébe szőve: „Muzsikáltak. Néha a piros sapkás nápolyi muzsikusok. Ezek énekeltek is. Cukros vízhez hasonlóan édeskés olasz melódiákat. Máskor Farkas Pali muzsikált. Dabasról, az én falumból került ki. Magyar nótákat húzott. Nem ösmert meg, mert ha megösmert volna, bizonyosan rázendíti hajdan-való kedves nótámat: Ha benyúlok a kis mándlim zsebébe…”

Farkas Pali pályája egybeesett a magyar hanglemezgyártás kezdeteivel, így a hőskor cégei is rögzítették muzsikáját. Minderről a legérzékletesebben a folyamatosan gyarapodó Gramofon Online weboldal tájékoztatja a 21. század érdeklődőit: Farkas Pali nevét a keresőbe gépelve jelenleg nem kevesebb, mint ötven felvételét hallgathatjuk meg. A sercegő dallamok a repertoár szélességét tükrözik: a népdalok mellett játszotta Lehár Ferenc operett slágereit, Zerkovitz Béla sanzonját, a nagy példakép Dankó Pista és a miskolci prímás, Radics Béla nótáit, stb. Technikai tudásából a saját szerzemény „Irma keringő” és a csárdás-egyvelegek adnak vissza a legtöbbet.

Váratlanul és fiatalon, gyors lefolyású tüdővészben hunyt el 1913. március 1-jén. Temetéséről a Pesti Hírlap március 4-i száma tudósított a legrészletesebben: „Farkas Palit, az elhunyt neves cigányprímást, hétfőn délután félhárom órakor temették a József-körút 60. számú gyászházból. A temetésen ott voltak az összes budapesti cigányzenészek, a Vörös, Farkas, Rácz, Dombi, Csorba, Oláh, Nyári, Tallósi, Balázs, Losso, Murka, Homoki, Tutomány és Gáspár családok tagjai. Az érdeklődő közönség ellepte a József-körutat, ahonnan három órakor elindult a gyászmenet. Az egyesült fővárosi cigányzenekarok magyar nótákkal kísérték a józsefvárosi templomig Farkas Pali koporsóját, a templomnál elbúcsúztak tőle és innen már kocsikon kísérték ki az elhunytat hozzátartozói a rákoskeresztúri új temetőbe, ahol a katholikus egyház szertartása szerint temették el.”