Fáy Ferenc költészete, különös tekintettel a költő Pécelhez való kötődésére, Pécel
- Részletek
- Megjelent: 2018. június 04. hétfő, 12:11
Fáy Ferenc költészete - Pécel
A péceli születésű Fáy Ferenc az emigráns magyar irodalom egyik jelentős alakja. Magyarországot a Rákosi-korszakban hagyta el, Kanadában telepedett le. Versei ott jelentek meg, de hazai és más országokbeli magyar irodalmi lapok is közölték műveit. Fáy Ferenc munkásságát olyan, szintén az emigráns magyar irodalmi élet kiemelkedő személyiségei méltatták, mint Határ Győző, vagy Kemenes Géfin László.
Fáy Ferenc (Pécel, 1921. június 20. – Toronto, 1981. június 10.) költő, az emigráns magyar líra kiemelkedő alakja.
Édesapja a polgári származású Fáy Ferenc (1891-1959), tanár, irodalomtörténész, anyja Ivákits Mária (1894-1951) festőművész. Idősebb Fáy Ferenc eredetileg Stern Ferencként született, majd 1935-ben megváltoztatta gyermekeivel együtt a családnevét. Az új családnév kiválasztása, Fáy Ferenc költő apai nagyanyja után, a nemesi származású, Stern Henrikné fáji Fáy Ilona (1869-1954) asszony után történt meg.
Fáy Ferenc elemi iskoláit Pécelen végezte. Középiskoláit Budapesten, Aszódon és Bonyhádon fejezte be az Evangélikus Főgimnáziumban, ahol érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzését követően Jutason kiképzőtisztnek nevezték ki. A második világháborúban alakulatával 1944-ben amerikai fogságba esett, ahol egy évet töltött Franciaországban, fogolytáborban. Hazakerülése után Kőbánya elöljáróságán dolgozott mint tisztviselő, rövid első házasságából egy kislány született. 1947-ben fél évre internálták, majd letartóztatták. Az ÁVO-n annyira megverték, hogy rabkórházba került, ahonnan sikerült megszöknie. Jugoszlávia felé szökött, ahol 8 hónapot töltött koncentrációs táborban, közben felesége elvált tőle. Olaszországba került, majd 1951-ben kivándorolt Kanadába, ahová követte második felesége, Mitschke Teréz, és házasságukból két fiuk és három lányuk született. Dolgozott dohánytörőként, később: bányász, majd erdőirtó.
Sokáig élt nagy szegénységben mint munkanélküli. Végül Torontóban helyezkedett el az Iskolaszéknél. Torontóban verses kötetei jelentek meg, verseit közli a római Katolikus Szemle, a budapesti Vigilia és az Irodalmi Ujság. Munkásságát többek között Határ Győző és Gyöngyös Imre méltatta. 1973-ban Sík Sándor-díjban részesült. Magyarországon 2005-ben a „Hazátlanul” című antológiában jelentek meg válogatott versei, a KRÁTER kiadó (Pomáz) gondozásában. 2006-ban 15 verséhez Dinnyés József daltulajdonos írt dallamot és "Mondjátok el" címmel egy CD-lemezen adta ki azt.
Kötetei:
Jeremiás sirámai (versek, Toronto, 1956)
Az írást egyszer megtalálják (versek, Toronto, 1959)
Törlesztő ének (versek, Toronto, 1963)
Magamsirató (versek, Toronto, 1967)
Áradás (versek, Toronto, 1972)
Kövületek (versek, Toronto, 1977)
Összegyüjtött versei (versek, Toronto, 1981)
