Karsai Zsigmond festő életműve - Pécel

Részletek

Megjelent: 2018. június 04. hétfő, 12:01

Karsai Zsigmond festő életműve - Pécel

Az erdélyi születésű, de 1950-től Pécelen élő Karsai Zsigmond festő, de jelentőset alkotott a magyar néptánckutatás és -gyűjtés terén is. Olyan kiemelkedő, a hazai néptánc- és népzenekutatás nemzetközileg is elismert tudósaival dolgozott együtt, mint Martin György, Kodály Zoltán, vagy Vargyas Lajos. Életművéről Szomjas György filmrendező készített dokumentumfilmet, amelyről mindennél többet elmond, hogy zenei szerkesztője az ugyancsak kiváló népzenész, Halmos Béla, szakértője pedig a közelmúltban elhunyt Kallós Zoltán volt.

"Mindent a szülőföldjéről hozott haza - Karsai Zsigmond erdélyi folklórhagyományokat honosított meg Pécelen

A festőművész, néptáncos, népdalgyűjtő Karsai Zsigmond több műfajú alkotóként él a köztudatban, akinek sokágú életművében szerves összefüggést teremt az erdélyi népi kultúra és a természetelvű piktúra iránti életre szóló elkötelezettség. Jelenlegi szűkebb pátriájában, Pécelen huszonöt esztendeje hagyományt teremtett a farsangi lőrincrévi bállal, amelyen a művész szülőfaluja, az erdélyi Lőrincréve folklórszokásait mutatják be. Bár Pécel, az egykori falu Budapest-Rákoscsabával most már összeépült kisvárossá növekedett, amikor a központban az utca iránt érdeklődtünk, „Ugye, Zsiga bácsit keresik?” viszontkérdéssel igazítottak bennünket útba a helyiek.

Ligetes-dombos, vadregényes környezete és Karsai Zsigmond házának berendezése is azt a benyomást kelti, mintha a jeles népművész egy darab Erdélyt plántált volna székesfővárosunk tőszomszédságába. Szívélyes fogadtatás, erdélyi recept szerinti, rizsből sütött pogácsa eszegetése közben Zsiga bácsi föleleveníti kalandos életének fő állomásait. Lőrincréven, e Nagyenyed melletti, hatszáz lelkes délerdélyi falucskában fogant, még Magyarországon, de mivel 1920. október 4-én jött világra, már Romániában anyakönyvezték. 1942 augusztusában két okból szökött át a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe. Az egyik, hogy szeretett volna festőművésznek tanulni a nagybányai festőiskolában. Első mestere, Székely Mihály újfalusi tanító korán fölfedezte tehetségét, s az is hamar kiderült, hogy úgy járja a lőrincrévei pontozótáncot, ahogy az öregek sem tudják. Ám tervezett első kiállítását megakadályozta a történelem. Besorozták a román seregbe, súlyos vesegyulladást kapott, a katonaorvos megsúgta neki, hogy mivel Romániában nincs orvosi ellátás, csak úgy maradhat életben, ha átszökik „Magyarba”, a kolozsvári kórházban talán még meggyógyítják. A festőiskolai álmok és a betegség együtt bírták rá, hogy az éj leple alatt, erdőkben, hegyek-lankák között bujdokolva egy rutinos csempész vezetésével átszökjön Kolozsvárra. Elérzékenyülni is alig tudott, amikor meglátta a magyar zászlókat a kolozsvári házak ablakában, a magyar határőrkatonák hamar a klinikára szállították. Abban a sokat szidott régi világban elég volt egy formálisan kiállított szegénységi bizonyítvány is a teljes körű orvosi ellátáshoz, két hónap alatt meggyógyították.
Sokat segített neki első mestere, Székely Mihály, aki az első adandó alkalommal átszökött Észak-Erdélybe. Tőle tudta meg, hogy a nagybányai iskola már nem működik, Budapestre kell mennie, ha tanulni szeretne. A kolozsvári Nemzeti Színházban Varga Mátyás díszlettervező vette védőszárnyai alá, a színház és Szolnai Sándor festőművész tanodája alakították világát. Mint román állampolgár és katonaszökevény, csak a színház vezetőségének ajánlólevelével jutott el 1943 őszén a főiskolára. A sikeres felvételi után Erdélyből Pécelre áttelepült testvérbátyjához költözött. Hadifogság, házasság, gazdálkodó évek, téeszesítés, a történelem miatt kétszer is félbeszakított tanulmányok elvégzése után, bár mestereinek nagy része – Burghardt Róbert, Berény Róbert, Papp Gyula – nagyra tartotta, rá kellett ébrednie, hogy Rákosi Mátyás országlása alatt egy erdélyi menekült számára, még ha valódi népi őstehetség is, nem sok babér terem. S bár számos kiállítása volt, máig úgy érzi, hogy a szocializmusban a képzőművészettel nem volt igazi szerencséje.

Karsai Zsigmond az Erdélyből magával hozott táncokkal és a népdalokkal vált híressé. Pécelen 1943-tól kezdve tanította, terjesztette az erdélyi, lőrincrévei népi kultúrát, s a kor elvárásainak megfelelően a főiskolán társadalmi munkában foglalkozott néptánccal. Egy gólyabálban bemutatott lőrincrévei tánckompozíciójára fölfigyelt Szentpál Olga, a Színművészeti Főiskola tánccsoportjának vezetője. S miközben a képzőművészeti főiskolán tanult, a színművészeti főiskolán fizetésért táncot tanított, többek között Rábai Miklósnak ő tanította meg a hamisítatlan erdélyi pontozót. 1961-ben elnyerte a népművészet mestere címet. Hamar fölfedezte Karsai Zsigmondot Kiss Lajos, az Akadémia népzenei csoportjának vezetője is, akinek nyolcszáz népdalt adott át, ezek egy része megjelent a Magyar népzene tára kötetsorozat Lakodalom című fejezetében. A késő ötvenes, kora hatvanas években napszámban járt a Magyar Tudományos Akadémiára énekelni és táncolni, naponta hetvenegy forint ötven fillérért. A hosszú, közös munka végeredményeként a hatalmas anyagból sűrítve jelent meg 1982-ben Kiss Lajos Lőrincréve népzenéje – Karsai Zsigmond dalai című monográfiája. A magyar folklór egyik doyenje, Martin György minden idők legjobb népművészei között emlegette. Vele 1989-ben jelent meg közös könyvük Lőrincréve táncélete és táncai címmel az MTA Zenetudományi Intézet kiadásában. Első igazi hanglemezsikere amerikai kiadásban jelent meg. 1976-ban a Magyar néptáncok és népzene Transsylvania című reprezentatív lemezalbumon a pontozót és a csárdást ama másik világ előtt Karsai Zsigmond lőrinrévei táncai testesítik meg. Önálló lemeze, amelyet 1986-ban Lőrincréve címmel Sebő Ferenccel közösen adtak ki a Táncházi muzsika sorozatban, megkapta Az év hanglemeze díjat.

Karsai Zsigmond 1943-ban elkezdett péceli folklórtevékenységére a több mint két évtizeddel ezelőtt létrejött Ráday Klub nevű kis csoporttal tette föl a koronát. Ekkor kezdődtek el az úgynevezett lőrincrévi farsangok, amelyeket idén huszonötödik alkalommal rendeztek meg a Ráday műemlék kastélyban. Karsai Zsigmond 2000-ben húsz festményét fölajánlotta a nagyenyedi Bethlen-kollégiumnak. A képek ünnepélyes átadásakor hetvenkét péceli táncoslábú polgár látogatott Lőrincrévére, s nagy sikerrel mutatták be keletkezési helyén a hamisítatlan erdélyi farsangi bált Karsai Zsigmond koreográfiájára. A lőrincréveiek viszonozták a látogatást, s a kölcsönös vendégség immár mindkét helység közös hagyományává lett. Karsai Zsigmond nemcsak néprajzi adatközlőként, táncosként, koreográfusként, hanem festőként is számos munkájában örökíti meg a népi szokásokat."

Születésének századik évfordulójára készült a Karsai100 weboldal, ahol írásokat, videókat és fotókat gyűjtöttek össze Karsai Zsigmondról. Az oldalon barátok, művésztársak emlékeznek a 91 éves korában elhunyt művészre. Többek között Sebő Ferenc (Művészet Mestere, népdalkutató), Maczkó Mária (Emerton és Magyar Örökség díjas énekművész), Szvorák Katalin (Kossuth díjas énekművész), Timár Böske (Csillagszemű Táncegyüttes művészeti vezetője) írásai, visszaemlékezései olvashatók a honlapon.

Pósa Zoltán
Magyar Nemzet, 2004. március 30.