Az első színes játékfilm Pest megyei forgatása, Dabas
- Részletek
- Megjelent: 2019. július 11. csütörtök, 13:42
Az első színes játékfilm Pest megyei forgatása, Dabas
Az első, teljes hosszában színes magyar játékfilmet Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezte, operatőre Hegyi Barnabás volt. Ludas Matyit a korszak népszerű és tehetséges, tragikusan fiatalon elhunyt színésze Soós Imre, a női főszerepet szintén a népi demokrácia felfedezettje, Horváth Teri játszotta. A stáblistán olyan színészlegendák neveit olvashatjuk még, mint Kiss Manyi, Horváth Tivadar, Görbe János, Ruttkai Éva, Balázs Samu, Somlay Artúr, Fónay Márta és mások. A filmben a nagyszámú statisztériát részben Dabas lakossága alkotta. A jeleneteket Dabas mellett Dömsödön, Sáriban, Gyónon és Gödöllőn vették fel.
1949. augusztus 20-a a magyar történelemben a szocialista államalapítás napja. Ugyanezen a napon a fővárost övező Pest megyében elkezdődött az 1948. március 21-én államosított hazai filmgyártás nagy és demonstratív erőpróbája, az első teljes hosszában színes magyar játékfilm forgatása. A két dátum egybeesése nem a véletlen műve, a munkálatok kezdetét a korszellemnek megfelelően az új, szovjet típusú alkotmány, az 1949. évi XX. törvény érvénybe léptetéséhez, augusztus 20-hoz időzítették. A közvéleményt az előkészületekről, annak különféle fázisairól már hónapokkal korábban felkészítették a Magyar Távirati Iroda és a lapok híradásaival.
Előkészületek
A Magyar Dolgozók Pártja Kulturális Akadémiáján 1949. március 25-én, „Merre haladjon a magyar film?” címmel tartott előadásában Hont Ferenc (1907-1979), a Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatója, az Állami Filmgyártó Vállalat művészeti vezetője jelentette be: „Ebben az évben legalább 12 filmet kell elkészítenünk. Feladataink közé tartozik az első magyar demokratikus színes játékfilm, Fazekas Ludas Matyijának elkészítése.” Az előadás irányt mutató gondolatai a másnapi Szabad Nép hasábjain jutottak el az olvasókhoz, majd néhány hét múlva ugyanitt Szinetár György (1905-1974) forgatókönyvének befejezését is hírül adták. A technikai felkészülés, tapasztalatszerzés érdekében végzett kísérletezés közben elkészült az első színes külső felvétel: negyvenméteres kultúrfilmet készítettek a solymászatról, majd úgy döntöttek, hogy a május elsejei felvonulást is színes híradófilmen örökítik meg. Az első színes híradófilmet a mozi nézők tíz és tízezrei csodálták meg, a színes film előhívás technikai hátteréről Volkmayer Antal laboratóriumvezető május végén, ismét a Szabad Népben adott számot. Ezek az adatok jól bizonyítják, hogy a film politikai rendelésre készült osztályharcos üzenettel, de a koalíciós idők zárultával, a teljes filmgyártás államosítása után ez már nem is lehetett másképp. A szegény ember igaz ügyének győzelemre vitelét a Filmpolitikai Bizottság monumentális alkotásként, teljes hosszában színes technikával, egy millió forintot meghaladó rekord költségvetéssel, külső helyszíneken sok statisztával és a korhűség biztosításával tervezte meg. A rendezői feladatokat a nagyműveltségű Nádasdy Kálmánra (1904-1980) bízták, akinek munkáját Ranódy László (1919-1983) segítette. Operatőrnek Hegyi Barnabást (1914-1966), a korszak elismerten legjobb szakemberét kérték fel. Ő a színes filmfényképezésben 1942-ben szerzett jártasságot, amikor „A beszélő köntös” című alkotás három, összesen tízperces színes betétjét készítette német Agfacolor filmre. A „Lúdas Matyi”-hoz a belga Gevaert vállalat kísérleti Gevacolor tekercsét használták, melynek színreakcióját Hegyi Barnabás az Operaházban erre a célra készített táblákkal kísérletezte ki. A forgatókönyvet a Filmpolitikai Bizottság folyamatos kontrollja mellett Szinetár György készítette. Fazekas Mihály 1817-ben véglegesített műve a kor és a megrendelők igénye szerint alaposan megváltozott, de még mindig élvezhető, szerethető maradt. Lúdas Matyiból olyan népi hőst faragtak, aki igazságos harcában nem magányos, mint az eredeti műben, hanem sok hozzáálmodott társ, a kizsákmányoltak széles rétege segíti forradalmát. A film végére pedig a gőgős, gonosz, de tehetetlen Döbrögi nem javulhat meg, hanem tömeges kiröhögésre ítélik. Nincs kegyelem a családtagoknak és a többi népnyúzónak sem, csupa fölösleges, idejét múlt, negatív figuraként öltenek testet. Bár a filmes szakirodalom általában nem rögzíti, de a korábbi feldolgozások közül leginkább Móricz Zsigmond 1911-ben készült „Ludas Matyi” című három felvonásos komédiájának hatása érződik leginkább a végeredményen, hiszen például a szereplők körének jelentős bővítése, a szerelmi szál beiktatása és a cselekmény elmozdítása a mese világából a realizmus felé először ebben a színpadi adaptációban jelent meg. A forgatókönyv összesen 120 jelenetet és 662 beállítást tartalmazott, s ehhez rekordszámú statisztát, csak a vásári jelenethez több mint 600 főt alkalmaztak a felvételek során.
Főszereplőként az első körben a Nemzeti Színház filmes tapasztalattal is rendelkező művészét, Gábor Miklóst (1919-1998) képzelték el. Nádasdy végül főiskolai tanítványát, a virtigli parasztgyerek Soós Imrét (1930-1957) választotta, partnerével, a szintén paraszti sorból érkező évfolyamtárs Horváth Terivel párban. A neves színészt tulajdonképpen Horváth Teri (1929-2009) ejtette ki, ő ugyanis Piros szerepének próbafelvételijén hitelességével elkápráztatta a rendezőpárost. Számukra így vált rögtön nyilvánvalóvá, hogy új Matyit kell keresni, mert alkatilag eltérőek, nem alkotnak párt. Amikor Gábor Miklós továbbrohant a színészélet zsúfolt napi mókuskerekébe, ebből azonnal hosszas vita támadt, melybe a csendesen meghúzódó Horváth Teri is beleszólt: „Igazi Lúdas Matyi csak Soós Imre lehet. Tessék kipróbálni!” Nem mondtak azonnal igent, de a zuglói Hunnia filmstúdió szépen parkosított udvarán még aznap délután rögtönzött próbafelvételi helyzetgyakorlat most is zseniális volt és minden kételyt eloszlatott.
A forgatási helyszín kiválasztásában az Alsódabason forgató „Úri muri” stábjának vannak elévülhetetlen érdemei, ugyanis ők hívták fel a figyelmet a település és környezete ideális adottságaira: a páratlan kúria-együttesre, mely kiváló közlekedéssel, a főváros közelségének minden praktikumával párosult.
Indul a forgatás, helyszínek: Alsódabas, Dömsöd, Felsődabas, Gödöllő, Gyón, Sári.
A felvételek a mai Dabas városának területén kezdődtek és minden jogelőd községét érintették. Sáriban volt az első forgatási nap: „Az a jelenet volt a legislegelső, amikor jön az ispán, Szakács Miklós személyében, lóháton, fekete zsinóros ruhában. Engem, Pirost, fölrakott egy szekérre. Ültem a zsákok tetején. Abban a piros babos kendőmben, amelyikben megfogadtam, hogy így fejkendősen is lehet valaki színésznő. Szemem Matyitól búcsúzott, hátrafelé lestem, mint Lót felesége. Imre, Matyi képében, káromkodott...Szikrát vetett keskeny, szürke szeme „Hogy az a mennyköves, tüzes istennyila agyon nem csapja valahány zsivány dologtalan úr van a világon!” Ez volt Imrének az első kocka. Dél lett. Rengeteg statisztéria, lovasok, kint tántorgott a falu népe. A kocsmárosné rántottát sütött nekünk ebédre. Imre mindig szerette. Harminc forint diétapénzt is adtak. Az ebédünk tíz forintból kitellett” - emlékezett vissza Horváth Teri közel három évtizeddel később, 1978-ban. Itt, Sáriban rendezték be Lúdas Matyi házát, melyet végül fölgyújtottak. A korhűség miatt villanyoszlopokat tüntettek el, háztetők fedését cserélték zsúpszalmára. A faluszéli rét-legelő (Páskom) szintén több jelenet helyszíne volt, melyekre Horváth Teri különösen szívesen gondolt vissza: „Estefelé a Sári-gyöpön volt a felvétel. A rétet én neveztem így. Szülőfalumban is van egy Sári-gyöp. S ez a gyöp éppen Sáriban volt, nem lehetett más nekem, csak Sári-gyöp. Messze, a gyöp közepén Matyi a botját farigcsálta, őrizte a ludakat. A nap pirosan nyugodott estefelé. Messze el lehetett látni, se bárányfelhő, se fa, se domb. Csak a zöld rét. Imre ülő alakja fehérlett a gyolcsban. Én szaladtam feléje, szétrezzentettem csipegető fehér lúdjait. „Matyi, Matyikám! Holnap visznek a kastélyba.” Féltékenyen hallgatott, haragudott. De nem rám, hanem értem.”
A forgatás fő helyszínét, Döbrögi kastélyát Gyón község legszebb úri lakában, a Halász Móricz kúriában rendezték be. Nem ment azonban könnyen a dolog. A ház ura elsőre vonakodott az ajánlattól és más falubéli kúriákra igyekezett terelni a bérleti szándékkal jelentkező filmesek figyelmét, mint azt Halász Mihályné „Eji néni” (1908-2002) megörökítette. Másodjára viszont dr. Halász Mihály (1906-1976) már nagyon okosan belátta, hogy jobb lesz, ha egyezségre jut velük. A Halászok ékkövét köztudottan az idő tájt kezdték építeni, amikor Fazekas Mihály véglegesítette az alapművet. „De szép!” – mondta szerepe szerint Horváth Teri az elé táruló látványról: az impozáns épületről és a körötte zöldellő parkról, amikor bevitte a szekér a nagykapu alatt. Ráadásul akkor még jó állapotában látszott a ma már nem létező lóistálló épülete is. (A kerttervező-kertépítő munkálatokat egy német származású helybeli kertészre, Kamlah Frigyesre (1905-1970) bízták, aki mindössze szóbeli instrukciók alapján a Halász Móricz kúria külső kerti díszítését, parkosítását, növényzetét megtervezte és összeállította. Munkájával annyira elégedettek voltak, hogy később a zuglói stúdiófelvételek készítésekor is ő kapta a megbízást. Hozzáértésének, művészi érzékének magyarázata: festőművészként végzett a Müncheni Képzőművészeti Akadémián.)
További információk a filmről ITT olvashatók.
