Farmosi szikesek, nádasok világa
- Részletek
- Megjelent: 2020. november 20. péntek, 13:40
Farmosi szikesek, nádasok világa
A Pest megye keleti részén elhelyezkedő Tápió-vidék és ezen belül a Farmos település határát magába foglaló szikesek és nádasok világa Magyarország egyik jelentős, természeti látnivalókban még bővelkedő tája, mely különleges értéket képvisel a meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, szikes puszták és az alföld ősi arculatát felidéző mocsarak élővilágának jelenlétével.
Pest-megye délkeleti részén található a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet, melynek legnagyobb kiterjedésű részegységét alkotják a farmosi szikesek, a Nagy-nádas és az I-II-es tározó mocsarai. A terület egyben a helyi önkormányzatok összefogásával 2019-ben létrehozott Tápió Natúrparknak is egyik legértékesebb és leglátogatottabb természetvédelmi célterülete. A Farmos települést körül ölelő szikesek-nádasok világa a Tápió-vidék egyik különleges, természeti értékekben gazdag része, sok helyütt még az ősi, zavartalan állapotokat tükrözi. Több növény- és állatfaja ritkaságszámba mennek az Alföldön is (pl. sziki ko csórd, nagy pacsirtafű, nagy szikibagoly lepke, tűzlepke, elevenszülő gyük). Pest megyében csak az ócsai lápréteken látunk hasonló kiterjedésű nádasokat.
A szikes gyepek között szigetszerűen előfordulnak kisebb löszbuckák, -lencsék, melyeket a szél halmozott fel. Ezeken a kimagasló szigeteken a környező területektől eltérő, a löszgyepekre jellemző növények is jelzik (pl. tavaszi hérics, koloncos legyezőfű),
A terület unikális jellegét adja, hogy viszonylag kis alapterületen igen sokféle és változatos élőhely fordul elő, melynek flórája és faunája egyaránt gazdag. Ilyenek pl. az egykori mocsarak helyén fennmaradt láprétek, löszhátak, az összefüggő nádas területek és a jelentős kiterjedésű szikesek. A szikesek érdekessége, hogy mindkét alaptípus: a Duna-Tisza-közi szoloncsák, és a Tiszántúlra jellemző szolonyec szikesek szinte egyedülálló módon egyaránt előfordulnak. Legelőször Dr. Boros Adám, neves botanikusunk írt a farmosi szikesekről tudományos közleményben 1927-ben, Majd Urbán Sándornak és a szolnoki JÁSZKUN Természetvédelmi Szervezet munkatársainak köszönhetően az 1970-es években egyre több növény- és állatfaj került felvételezésre a területen. Ezen felmérések alapján a Pest Megyei Tanács 1978-ban megyei védett területként kijelölte a Farmosi nádas, szikes legelő és homokbuckás Természetvédelmi Területet (350 ha), mely a későbbi Tájvédelmi Körzet (létrehozás: 1998) egyik magterületévé vált.
A nádasok főként a Hajta-patak oldalágai mentén és a víztározók területén helyezkednek el. Az időszakos vízborítású, náddal, sással, vízi növényzettel borított terület állatvilága igen gazdag, foként a tavaszi fészkelési és az augusztusi madárvonulási időszakban. Ilyenkor vándormadarak - vadkacsák, gémek, kócsagok, bíbicek - sokasága lepi el a vizenyős réteket, mocsárfoltokat. Az égbolton gyakran barna réti héja pásztázza a nádasokat, de a vaddisznók, őzek is menedéket találnak a nád sűrűjében. Kora tavasszal több löszbuckán láthatjuk a védett tavaszi hérics aranysárga foltjait. A szikeseket áprilisban a kamilla és a sziki üröm illő olaj felhője borítja be, de nagy tömegben virágzik a pozsgás zsázsa, a kakukkfű és a macskafarkú veronika kék virágaival is találkozhatunk. A fii felék közt uralkodó a veresnadrág csenkesz és a sziki mézpázsit, pozsgások közül pedig a bárányparéjt gyakran láthatjuk a vakszik toltok közelében. Augusztustól pedig a sziki őszirózsa, és a magyar sóvirág lila virágaiban gyönyörködhetünk. De hasonlóan gazdag a szomszédos homokbuckák növényzete is. A gyakori fajok homoki pimpó, mezei sárma, homoki ternye és fényes poloskamag mellett megtalálható itt a zárt homoki gyepek virága, a szártalan csűdfű is.
A mocsarak élővilágából kiemelkedik a Vörös Könyves lápi póc jelenléte, mely a Tápió vidéken az egyik utolsó előfordulási helye e ritka halfajnak. Valamint a még viszonylag nagy számban jelen lévő réti csík. Gyakori a széles kárász, a csuka, vörösszárnyú keszeg, bodorka és sajnos az invazív naphal is. A hüllőket a mocsári teknős, vízi sikló, a fürge, zöld, homoki valamint az elmúlt években felfedezett elevenszülő gyík képviseli. A szitakötők tekintetében természetvédelmi szempontból kiemelten értékes faj a lápi szitakötő.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
