Doberdói Bánlaky József életműve – Üllő

Részletek

Megjelent: 2015. július 06. hétfő, 14:41

Doberdói Bánlaky József életműve – Üllő

„Doberdói Bánlaky József ny. altábornagy mind hadtörténészként, mind pedig az első világháború hadvezéreként olyan életművet hagyott maga után, amely elismert tudósként és katonaként biztosít számára helyet a magyar hadtörténelem, illetve a magyar hadtörténetírás nagyjai között." – E sorokat Dr. Pollmann Ferenc, a HM HIM Hadtörténeti Intézetének Phd, hadtörténésze írta az 1863. február 13-én Lugoson született és 1945. október 12.-én Üllőn elhunyt hivatásos katonatisztről és hadtörténészről.

Doberdói Bánlaky József 1891-ben fejezte be a bécsi hadiiskolát. Az első világháborúban már 1914.július 27-től gyalogdandárok parancsnokaként részt vet, s már nagyon hamar vezérőrnaggyá léptették elő. Különösen kitűnt a Doberdón vívott harcokban, innen kapta nemesi előnevét is. Az erdélyi fronton is megfordult, alakulatát 1917-ben oda vezényelték, s ő immár altábornagyként vett részt a harcokban. A háború befejezését követően a hadtörténelmi levéltárban dolgozott 1919 januárjában bekövetkező nyugdíjazásáig.

Tudósként elsősorban a magyar hadtörténelemmel foglalkozott. Még az 1890-es évek második felében megírta az 1848-49-es szabadságharc katonai történetét, ami e témában minden korábbinál gazdagabb munka, s az első olyan, amit olyan ember írt, aki nem vett részt a forradalomban. A magyar nemzet hadtörténelme, I-XXII. (1928-1942) szintén a kiemelkedő művei sorát gyarapítja, olyannyira, hogy a mai napig a magyar hadtörténetírás egyik legkiemelkedőbb teljesítményének tartják. Bonaparte Napóleonról éppúgy írt tudományos igényű munkát, mint a gyalogság harcászatáról vagy az 1914. évi osztrák-magyar-szerb-montenegrói hadjáratról.

Életének utolsó éveiben alakult ki üllői kötődése. Sokat segített – akár munkában, akár a frontszolgálat elkerülésében – a helyieknek. Amikor 1944 végén szétbombázták lakásukat, fia csónakon menekítette Üllőre az akkor már férfit és feleségét, aki férje halálát követően még 1952-ig Üllőn élt. Sírjuk – amely az üllői temetőben található, a Nemzeti Sírkert része.