Kossuth-koszorú - Dabas

Részletek

Megjelent: 2017. március 23. csütörtök, 14:33

Kossuth-koszorú - Dabas

Kossuth Lajos turini koszorúja 1880. június 13-án, Kossuth László síremlékének ünnepélyes avató ünnepségén került Alsó-Dabasra. A jeles nap négy éves folyamatot koronázott meg. 1877 az elhatározás, 1878 a gyűjtés-közadakozás, 1879 a megvalósítás, míg 1880 az ünnepélyes avatás éve volt. Közismert, hogy a történet főszereplője, Zlinszky Istvánné Mojsisovics Emma (1837-1914) egy 1877-es családi látogatás alkalmával fedezte fel az elburjánzott sírt, és a méltatlan állapot ösztönözte kezdeményezésére. Az avató egész napos programját rögzítő kiadványból a koszorú elhelyezésének körülményei is fennmaradtak.

Az elhelyezés további érdekes adalékai derülnek ki a Függetlenség című napilap címlapon közreadott részletes beszámolójából:
„A koszorúk közül természetesen legelőkelőbb helyre tették magának Kossuth Lajosnak Barracconeból küldött gyönyörű koszorúját. Első volt küldőjénél fogva, de első szépségénél fogva is. Maradandó emlék e koszorú; porcelánból készült, másfél méter átmérőjű; fekete színű levelei között fehér rózsák voltak. Szalag, felirat nem volt rajta semmi. Kossuth Ambrozovics Béla miniszteri tanácsoshoz küldötte e koszorút egy levél kíséretében, melyben megkérte annak nejét, hogy egész csendben tegye le a koszorút »arra az áldott emlékű sírra, melyben atyja hamvai porladnak már negyvenegy esztendő óta.« Ambrozovics Béláné, szül. Meszlényi Ilona, Kossuth Lajos unokahúga, olyan unokahúga, aki a nagy száműzött legkedveltebbjei közé tartozik. Budapestről hozta le féltékenyen ráügyelve a drága koszorút, s jóval a leleplezés előtt, csak nagyon kevesektől láttatva, tette le a sírra. Megható látvány volt, mikor az unokahúga nagy, hontalan nagybátyja helyett és nevében az emlékezet jelével ékesítette azt a helyet, ahol hajh! nem térdelhet az apa sírján a fiú!”

A koszorú az ünnepségvégi fényképezéskor felkerült a síremlék gránit oszlopának csúcsára, melyet a Vasárnapi Ujság 1880. június 20-i címlapja tanúsít. A rendezőbizottság a becses ereklye nyolc rózsájából egyet letört és a nagy hatású „Kossuth atyja” című alkalmi vers szerzőjének, Bartók Lajos (1851-1902) költőnek ajándékozott. E nevezetes gesztust több korabeli lap is megörökítette. Arra azonban csak évtizedekkel később, Zlinszky István 1905. évi visszaemlékezéséből derült fény, hogy a rendezőbizottság a kezdeményező Zlinszky Istvánnét is hasonlóan jutalmazta:
„Elkövetkezett a leleplezés – a mi életünknek is nevezetes napja. Feleségemmel pár nappal előbb felutaztunk Dabasra, hogy a felállítást s egyéb elintézni való dolgokat ellenőrizzük. Itt értesültünk, hogy a nagy hazafi, Ambrozovics Béla miniszteri tanácsos nejéhez, unokahúgához egy gyönyörű koszorút küldött azzal a kéréssel, hogy azt édes atyja síremlékére tegye. A koszorú művészi olasz munka, érclevelek és sevresi porcelán rózsabimbókból. Ezen koszorút a dabasi ev. ref. egyház belső falába vágott fülkében ma is kegyelettel őrzik s abból néhány levelet és rózsabimbót vágtak ki és adtak át feleségemnek, melyet persze ma is kegyelettel őrzünk.”

A végleges elhelyezésről 1883 júniusában döntöttek. E szerint egy szekrényke „a templom falába bevágatik, még pedig a nők padjai felett lévő ablak alá…, egy bezárható ajtóval is ellátassék. Az ajtón belül a következő felirattal: Atyja síremlékére küldte 1880-ban Kossuth Lajos.” A tervezésbe fővárosi mérnököket, a kivitelezésbe pedig szintén fővárosi jó nevű szakiparosokat vontak be. A költségeket a síremlék adományozásból fennmaradt összegből finanszírozták.

Még több információ ITT olvasható.