Lelik Ferenc orvosi életpályája és munkássága - Dabas

Részletek

Megjelent: 2017. máj. 10. szerda, 14:51

Lelik Ferenc orvosi életpályája és munkássága - Dabas

Lelik Ferenc általános sebészorvos, traumatológus, ortopéd szakorvos, az orvostudományok kandidátusa, Dabas város díszpolgára, a Dr. Halász Géza Szakorvosi Rendelőintézet Batthyány-Strattmann László-életműdíjjal kitüntetett nyugalmazott főorvosa 2015. július 9-én hunyt el (92 éves korában).

A megyei értéktárban ritka az övéhez hasonló hosszú és sikeres tudományos életpálya. Az általa kidolgozott és alkalmazott módszerek - mint például a termográfia (hőkamerás eljárás) alkalmazása a mozgásszervi panaszok kezelésében - külföldön is ismertté váltak. Lelik Ferenc munkásságát ezért többek között az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és Svájcban is jegyzik.

Dr. Lelik Ferenc 1924. május 20-án született Arad megyében, Ópécskán. Iskoláit Gyulafehérváron, Aradon és Nagyváradon végezte. Orvosi tanulmányait Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetemen, Marosvásárhelyen, az orvosi egyetemen és Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1949-ben doktorrá avatták. 1949-ben Gyöngyösön kezdte orvosi pályáját. 1950-ben Budapesten a László és István Kórház felnőtt és gyermeksebészetén dolgozott.

A baleseti sebészet és az ortopédia érdekelte, 1952-ben sebészeti szakvizsgát tett. Csontsebészeti érdeklődése miatt 1954-ben a Fodor József Csont-Izületi TBC Intézetbe került. Szabolcs megyei kórház Csont-Izületi TBC intézet igazgató főorvosa lett. A nyírbélteki működése alatt kezdett tudományos kérdésekkel, publikációkkal foglalkozni.

1962-ben Szombathelyre a TBC kórházba került, csontsebészeti osztály szervezése céljából. 1963-1964-ig a Kölni Egyetem Ortopédiai Klinika tudományos munkatársa volt, majd Svájcba ment és a baleseti szakvizsgához szükséges gyakorlati idő megszerzése után hazajött.

1964-ben Dabasra jött dolgozni, osztályvezető sebész szakfőorvosként, majd 1965-ben sikeres baleseti szakvizsgát tett.

1975-ben a strasbourg-i Centre de Traumatologie állami ösztöndíjas vendégkutatója. Tudományos pályafutásának kezdetén érdeklődési köre a csont-izületi tuberkulózisos betegek gyógyítása felé fordult. Célja az. volt, hogy a betegek mielőbb visszakerüljenek gyógyultan a munka világába. Újszerű műtéti eljárásai (gerinc, térd) a nyugati világban is elismerést vívtak ki. 14 cikke jelent meg magyarul, németül, franciául, angolul, spanyolul és oroszul. Több alkalommal is meghívást kapott külföldi tanulmányutakra, előadásokra (München, Köln, Párizs, Graz, Bécs, Pozsony, Lyon ... stb.) A kölni, majd a Sankt-Galleni klinikára hívták meg osztályvezető tanársegédként. Ekkortól kezdett el foglalkozni a gyulladások helyi hőmérséklet emelkedésével, mint a precíz diagnosztika fontos elemével.

Strassbourgban kiterjedten foglalkozott folyadékkristály termográfiával. A kifejlesztett műszerek 0,2 C hőmérséklet-különbség színnel való ábrázolására alkalmasak, azaz a szubklinikai tüneteket is kimutatják. A módszer alkalmazásával a baleseti sérülések kiterjedése, mértéke és súlyossági foka is kimutatható, megállapítható a térd, boka, alkar, comb, lábszár sérüléseinek pontos kóros elváltozása.

Mindezt nem tudományos kutatóhelyen, állami támogatással, hanem a napi munkával megalapozott tapasztálatokból fejlesztette ki, igazolt és nemzetközi elismertséget nyert munkájával. Ez a fajta tevékenység nem csak a helynek különleges és megőrzendő érték, hanem túlmutat rajta. Különlegesen végzett tudományos tevékenységként kellene különböző szinteken megőrizni munkásságát.

Első közleményei olaszul, franciául, jelentek meg neves szaklapokban. Tudományos eredményeire felfigyeltek Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Bulgáriában, Görögországban, Franciaországban, az egykori Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az Egyesült Államokban is. Módszere hazánkban nem honosodott meg pénzhiány miatt, azonban több nyugat-európai országban igen.

Angolul, franciául, németül, románul írt, olvasott és beszélt. Francia nyelvből felsőfokú, német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett.1971-től az Európai Termográfiai Társaság alapító, majd 1978-tól vezető tagja. 1982-től az Amerikai Termográfiai Társaság tiszteletbeli tagja.

Tudományos munkásságának elismeréseként a Révai Új Lexikon is jegyzi.

Gyógyászati módszerei leginkább a sportsérülések gyógyításában hoztakjelentős eredményeket, hírnevet. Élsportolók sérüléseivel foglalkozott, olyan hírességeket kezelt eredményesen, mint Papp László, Nagy Tímea, Növényi Norbert, Nyilasi Tibor, Komáromi Tibor, Törőcsik András, Szalma László.

Tudományos eredményeit számos elismeréssel díjazták:
A Magyar Népköztársaság Kiváló Orvosa (1985)
Dabas Egészségügyéért dr. Halász Géza-díj (2000)
Pest Megye Önkormányzatának Tudományos Díja (2004)
Dabas Város Díszpolgára (2008)
Pécska Díszpolgára (2012)
Batthyány-Strattmann László-díj (2014)

Forrás: www.dabas.info.hu