Szent Vendel-domborműves népi lakóház - Zsámbék
- Részletek
- Megjelent: 2018. február 01. csütörtök, 09:33
Szent Vendel-domborműves népi lakóház - Zsámbék
Az 1740 táján épült lakóház jelentőségét régisége mellett a homlokzatán lévő dombormű, a Szent Vendel-ábrázolás adja. (Vendel a pásztorok védőszentje volt.) Az épület fontos abból a szempontból is, hogy mivel tulajdonosa sváb volt, a ház ma is sváb hagyományőrző és egyéb közösségi rendezvények színhelye. E mellett a műemlékké nyilvánított épület tájházként is üzemel.
A lakóházat a környék egyik gazdag állattartója, Melchior Keller építtette 1740 táján. Zsámbék egyik legrégebbi épülete. A Szent Vendel domborműves népi lakóház nevét a homlokzatán látható pásztorok védőszentjét ábrázoló domborműről kapta. A benne látható helytörténeti gyűjtemény 1992-ben nyílt meg civil kezdeményezésre. Az utóbbi 10 évben kulcsos házként működött
2011. augusztus 13-tól újra megnyitotta kapuit, az úgynevezett „Nyitott múzeumok hétvégéje” program keretein belül minden hónap második hétvégéjén tart nyitva.
Az egykori Szent Vendel-ház szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.
A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával - túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel - festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.
A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.
A különleges kézzel festett jellegzetesen sárga alapszínű parasztbútorokon ornamentikus motívumok láthatók. A szimbólumok között gyakran feltűnik az életfa mint termékenység motívum.
