Gyóni Géza költészete

Részletek

Megjelent: 2017. máj. 30. kedd, 14:20

Gyóni Géza költészete - Dabas

1884. június 25-én született a mártír sorsú költő, Gyóni (Áchim) Géza, a gyóni evangélikus lelkészházaspár idősebbik fiaként, a templomudvarban álló parókiaépületben. Emlékét ma is őrzi a ház falán elhelyezett emléktábla, amelyet minden esztendőben megkoszorúz a város közössége, hogy ily módon is kegyelettel adózzon emlékének.

Itt láttak napvilágot első versei, jelentek meg verseskötetei. Édesapja a helyi evangélikus lelkész volt. Maga is papnak készült, de öngyilkossági kísérlete után a teológiával felhagyott és joggyakornok lett a gyóni községházán. Az irodalmi élet perifériájára sodródva, vidéki újságíróként Sopronban, majd Szabadkán élt. Költeményeit a Hétben, az Új Időkben és a Pesti Naplóban egyaránt szívesen fogadták. A konzervatív, hazafias eszmék és a liberális gondolkodásmód egyaránt vonzotta az ifjú költőt.

Tehetsége minden stílusban megmutatkozott, kitűnő rím és ritmusérzéke már korán jelentkezett. Juhász Gyula írta róla: "1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el..." 1917-ben szibériai hadifogolyként halt meg, születésnapján Krasznojarszkban. Leghíresebb költeménye a Csak egy éjszakára című vers, melyet számos nyelvre, köztük angolra, németre, lengyelre, olaszra, szlovákra és románra is lefordították. Ennek a versnek az univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét európaivá. Mert a szenvedés hangja minden nyelven egyformán érthető.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy: mi nem felejtünk:
Mikor a halálgép muzsikál felettünk,
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad,
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint falevél:
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,
S haló honvéd sóhajt: fiam...feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Mikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva:
Hogy fetrengene mind-mind, hogy meakulpázna:
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Gyóni Géza: A dabasi új harangok

Voltunk valaha Piski mellett
A Gábor Áron ércbikái...
S most idehoztak jámbor lelkek
Párnák közt halót parentálni

A bömbölésünk mellett akkor
Fél Európa fulladt harcba...
Most lányok mennek a templomba
Bazsalikomot szagolgatva...

Sebaj, no! Kint a nagyvilágban
Vörös viharmadár barangol...
Leszünk mi még majd, érctestvérek,
Leszünk még egyszer vészharangok!