Festett bútorok - Pilisszántó
- Részletek
- Megjelent: 2018. október 10. szerda, 14:22
Festett bútorok - Pilisszántó
Pilisszántón a 19. század utolsó harmadától a 20. század közepéig működött bútorfestő műhely, amely helyi jelentőséggel bírt. A Bogár család 3 generációja foglalkozott bútorfestő asztalossággal. A bútorokból összeállítható volt egy tisztaszoba teljes berendezése: a szent sarokban álló két egymáshoz illeszthető sarokpad (lavica), az előtte álló asztal (sztol), a padok fölött a dísztányérok és kancsók tárolására szolgáló tálasfogas (fogas), a sarokba akasztott saroktéka (armarka), a másik fal mellett elhelyezett tornyos, „sárkányos” ágy (posztyel), az előtte lévő „ágy előtti pad” (lavica), az ágy fölötti szentképek (szveti obraz), és az ágy mellett elhelyezett kelengyés láda (truhla), valamint az időszakosan használt bölcső (koliszka) és gyermekágy (posztyelka).
Az ismert bútorok alapján három, az alapszínek által elkülöníthető stíluskorszakot figyeltek meg, melyek során a mintakincs nem változott, a színek és motívumok keveset módosultak. Az első korszak az 1880-as évek közepén végződött, alapszíne az okkersárga, virágozásának fő színe a piros, mellékszínei a fehér, zöld, kevés világoskék. A második korszak az 1880-as évektől az 1950-es évekig tartott, alapszíne a kobaltkék, virágozásának fő színe a piros, ezt követi gyakoriságban a sárga, majd a zöld, és háttérbe szorul a fehér. A harmadik korszak 1890 körül kezdődött, és átfedte a második stíluskorszakot. Alapszíne vegyes (fekete, barna, fehér), a virágozás háttérbe szorul, néhány tárgyon
meg sem jelenik.
A díszítés öt jellegzetes virág kompozíciójából áll: háromféle rózsa (szemrózsa, vadrózsa, rózsabimbó), tulipán és nefelejcs. A bútorok felületét kitölti a virágozás. Festettek 3-5-7 ágú csokrokat, különálló virágokat és koszorúkat. A leggyakoribb minta a szemrózsa és a tulipán. A tálasfogasok, padok széleit díszesre, hullámosra fűrészelték, cakkozták, és széldíszeket festettek rájuk (vonalak, hullámvonalak, pöttyök). Minden bútor festése egyedi, eltér a többitől. Vésett díszítés nem fordul elő, a datálás ritka. A legkorábbi évszámos bútor 1878-ból ismert. A tárgyak kizárólag fenyőfából készültek.
