Szent Mihály öregtemplom és kálvária az ótemetővel - Budajenő
- Részletek
- Megjelent: 2018. november 13. kedd, 10:15
Szent Mihály öregtemplom és kálvária az ótemetővel - Budajenő
Budajenő, a Budai-hegyektől nyugatra, a fővárostól alig 24 km-re a Zsámbéki-medence peremén terül el. A Jenő helynév törzsnévre utal vissza. A Jenő törzs szálláshelye jóval délebbre lehetett, e vidékre valószínűleg csak töredékei jutottak el akkor, amikor az Árpád-ház, feltehetőleg még Árpád életében, megszerezte Kurszán nemzetségének birtokait és benépesítette a Kurszán város (Óbuda) körüli területeket.
Mai településünk ősének, Jenőnek a neve 1225-ben fordul elő először írásos formában. Az utolsó arról szól, hogy II. Endre király, a szolgagyőri várjobbágyok Jenőn (in villa Jeneu) lévő két telkét a budai szigeten megtelepedő Szent Mihály egyháznak adományozta.
Szent Mihály Kápolna
1198-ban Miksa bán megalapította a Telki Apátságot és az Árpád-korban Jenő ehhez a Telki központú bencés rendhez tartozott. Feltevések szerint az Öregtemplom, egy korábbi XII. századi félköríves templom romjaira épült, gótikus stílusban a XIV. században. Okiratokban először 1378-ban szerepel, Szent Mihály templomként. A kápolna puritán egyszerűségében is megkapó. Nyugatra néző főhomlokzata oromzatos, a keleti homlokzatot a szentélyfal és a sekrestye keleti fala alkotja. A kápolna az egykori település középponti részén állhatott, a közelében lehetett valaha a kegyúr kúriája.
Belső értékei közül ki kell emelni a sekrestye ajtaja fetti falrészbe ágyazott, durván mintázott, román stílusjegyeket mutató kőfaragványt, amely középkori szobrászatunk egyik jelentős darabja (műemlék). A szakértők, keletkezésének idejét a XII-XIII. századra teszik, valószínűleg az előző templomot díszítette. Két ülő alakot ábrázol, akik egy, feltehetően templomot jelképező tárgyat tartanak a kezükben. Az elnagyoltan formált, naiv bájt sugárzó emberalakok, feltehetően az építtetőket ábrázolják, hangsúlyosan kiemelkednek a hátlapból. A jobb oldali alak valószínűleg férfi, a másik hosszú hajából ítélve pedig nő lehet, s a kulcs a templomhoz kapcsolódó jogokat szimbolizálja.
Az Öregtemplomhoz vezető keresztutat a stációkkal P. Jakab Miksa építette a XVII. században. A keresztút érdekessége, hogy nem 7, hanem 6 kettős fülkés stációból áll, feltételezhető, hogy a 7. kettős stáció maga a kápolna.
Az Ó-temető a kálvária közelében lévő régi, szabálytalan négyszög alakú temető síremlék együttese, mely a XVIII-XIX. század folyamán alakult ki. A legkorábbi felállított sírkövére az 1787-es, a legkésőbbi sírköre az 1869-es évszám van bevésve. A temetőben két sírkőtípus különböztethető meg. Az egyik tömbformájú, amelynél a kő felső síkjához kapcsolódik a kereszt. Díszítése egyszerű, visszafogott. A másik típust a múlt század közepe táján készült darabok képviselik: jellemző rájuk a szívforma és a kereszt a szívforma felett emelkedik. E sírkövek mellett fellelhetők még késő barokk a XVIII. és XIX. század fordulójáról és klasszicista stílusúak is - a XIX. század közepéről. Többségüket sóskuti mészkőből, illetve homokkőből faragták, de van köztük tardosi vörös kőből készült is. A temető központi helyén nagyméretű kőkereszt áll. Lant alakú volutákkal díszített lábazatán az 1795-ös évszám olvasható. A skót bencés rend tagjait e kerített sírkertben helyezték örök nyugalomba.
A XX. század első felében két egyházmegyés budajenői papot temettek az Ó-temetőbe Fertői Richárd (1921. szept. 03.) és Jaeger Géza (1938. márc. 20.)
