Kutyakaparó csárda - Kocsér

Részletek

Megjelent: 2015. június 25. csütörtök, 12:22

Kutyakaparó csárda - Kocsér

„A csárdától vagy száz lépésnyire,
Kopár dombtetőn fent,
Senki által meg nem látogatva,
Áll egy régi kőszent;
Ennek is valaki egy kopott tarisznyát
Akasztott nyakába,
Mintha mondta volna: menj isten hirével,
Mit állsz itt hiába!"

Bizony maga Petőfi Sándor is megállt itt, máskülönben nem ragadtatta volna magát írásra, s nem tűzte volna tollhegyére a csárdát, ami már az 1700-as évek óta működik – a mai napig.

A csárdák a 18. és 19. századnak pótolhatatlan pusztai építményei voltak az utazás és a pásztorélet szempontjából. A legelterjedtebb neve ennek a csárdatípusnak a Gugyori volt, de Petőfinek köszönhetően a legismertebb a Kutyakaparó lett, hiszen 1847. januárban megírta ezt a versét, amivel az egész ország számára ismertté tette, s bizony Arany János is – nagykőrösi tartózkodása alatt – többször megfordult a falai között.

1926-ban aztán leégett az épület, s az egykor nádtetős csárdát immár cseréptetővel építették újjá, de eredeti funkcióját jelenleg is őrzi ez az építészeti emlék: várja az utazókat.