Ónból készült címeres kanna és kehely - Vámosmikola
- Részletek
- Megjelent: 2016. október 19. szerda, 15:42
Ónból készült címeres kanna és kehely - Vámosmikola
Vámosmikolai református gyülekezet úrvacsorázáshoz használatos ónból készült címeres kannája és kelyhe
Anjou-liliom és strucctoll-bokréta: a vámosmikolai református gyülekezet kannáján és kelyhén található címeren láthatjuk ezeket a szimbólumokat. A szegények ezüstjéből, ónból készült ereklyék művészi értékük mellett szakrális értékkel is bírnak, és szimbolizálják az egyházközség viszontagságos sorsát, a hitvalláshoz való ragaszkodását. A szájhagyomány szerint, amelyet Zalabai Zsigmond 1775-ből származó közlése is megerősít, a reformátusokat elüldözték a faluból, akik Ipolypásztón kaptak menedéket, ahova magukkal vitték edényeiket is, amelyek közül a kelyhet és a kannát magukkal vihették visszatérésükkor.
A református egyházban sok ónedény maradt fenn, ami a debreceni hitvallásban is megfogalmazott puritánságnak köszönhető: „Tehát mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva.” A kehely eredetiségéről egy 1732-ből származó kánoni vizitáció feljegyzései tanúskodnak, bár keletkezésük pontos ideje nem ismert.
