Unghváry László szőlőtermelő munkássága - Cegléd

Részletek

Megjelent: 2018. február 06. kedd, 10:37

Unghváry László szőlőtermelő munkássága - Cegléd

Az agrártudománnyal foglalkozók számára nyilvánvalóan ismert szakember Cegléden szőlőbirtokot és gyümölcsfaiskolát tartott fenn, ami jelentős exportot bonyolított le Lengyelországtól Törökországig. Szakirodalmi tevékenysége is jelentős, de úgyszintén meg kell jegyezni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára alapítványt hoztak létre örökösei. Nevét ma Cegléden szakközépiskola és utca viseli, de van Unghváry László borrend is.

Unghváry László 1856. június 6-án született Cegléden, régi iparos családban. Az elemi iskolát Cegléden végezte. Ezt követően az érdiószegi Vincellér iskolába, majd Budán a Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetbe járt. Képzett gyümölcsészeti szakemberként tért haza Ceglédre. 1878-tól a város gyümölcsfaiskolájában dolgozott. Saját pénzből kellett magokat, oltványokat vásárolnia és meghatározott számú gyümölcsfát a város rendelkezésére bocsátania. Közben Cegléd elemi iskolájában tanította a kertészkedést, tanfolyamokat vezetett, gyakorlati bemutatókat tartott, könyvet írt "A gyümölcskertészet alapismeretei"címmel.

Az Unghváry László által létrehozott, ceglédi telephelyű faiskolából százezer számra futottak szét a különböző fajtájú facsemeték és egy-két évtized alatt megváltoztatták az Alföld gyümölcstermesztésének képét. Csak kiváló minőségű, de olcsó facsemetét állítottak elő. Munkásai között szigorú fegyelmet tartott, máig ható üzemszervezési, ösztönzési módszereket alkalmazott.

1894-ben a csemői részen 126 kat. hold birkalegelőt vásárolt és azt csemege- és borszőlővel betelepítette. Megkezdte borászati telepének létrehozását. Cegléden két hatalmas pincét épített, 1908-ban és 1912-ben. A pincék mintaszerűen felszereltek, a prések villannyal működtek. A pincegazdaság Európa hírű volt.

40 év szakadatlan munkájával elérte, hogy egy 2000 főt foglalkoztató vállalat vezetője lett. Faiskolája Közép-Európa legnagyobb, legkorszerűbb és minőségileg kiemelkedő faiskolája volt. Gazdaságában kisvasutakat, vízvezetéket is építtetett a munkák könnyebb és szakszerűbb elvégzésére. Telepe valóságos szabadföldi egyetem volt. Sokat adományozott kulturális célokra is, anyagilag támogatta pl. a Dalárda zeneegyesület működését, a ceglédi Kossuth Múzeum szervezését. 1916-ban a Czeglédi Újság mecénása és főszerkesztője lett. A lapot azonnal egy gazdasági rovattal bővítette. 1919. augusztus 13-án halt meg. 

Unghváry László kivételes képességű, óriási munkát végző, vállalkozó típusú ember volt, akit kitartó szorgalma, vasakarata és szaktudása az átlag fölé emelt. A rossz minőségű, sivár, homokbuckákkal borított földet kemény munkával felvirágoztatta. A gyümölcs- és szőlőtermelés és nemesítés terén Ceglédnek nevet szerzett, megtanította a helyieket is a mesterfogásokra. Reklámjaival ismertebbé tette a város nevét még az óceánon túl is. Saját vállalkozásaival követendő, ösztönző példát mutatott.

Nevét egy szakközépiskola (Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola) és egy borrend (Cegléd és Vidéke Unghváry László Börrend) viseli Cegléden. Az 1997-ben megalakult borrend céljai közé tartozik a szőlő és borkultúra hagyományainak ápolása. A hazai és nemzetközi rendezvényeken népszerűsítik Cegléd és vidéke borkultúráját.

Örökösei egy "Unghváry László örökalapítványt" hoztak létre, egymillió koronát tettek letétbe a Magyar Tudományos Akadémiánál. Az alapítványt olyan személyeknek hozták létre, akik valami kiemelkedőt alkottak a magyarság érdekében, bármilyen szakterületen. A korabeli sajtó magyar Nobel-díjnak nevezte. Az első Unghváry-díjat Eötvös Loránd és Apponyi Albert kapta 1930-ban.

Forrás: http://www.cegled.hu/?t=ertektar/agrar