Pátyi pincehegy
- Részletek
- Megjelent: 2016. augusztus 02. kedd, 15:11
Pátyi pincehegy
A Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt, megejtő hangulatú pincesorán száznál is több régi pince bújik meg a nagy, lombos fák között, várva a szomjazó vándort egy pohár jó borra. Gyönyörűek a megmaradt eredeti kapuk és ajtók, valamint az itt alkalmazott lakatos-trükkökről is tanulmányt lehetne írni. A pátyi pincehegy présházai zártsorúan csatlakoznak egymáshoz, több utcát is létrehozva. Homlokzatuk igényes, az ablakokat, kapukat többnyire faragott szegélykő keretezi.
Története – bár a területen már a római kor óta termeltek szőlőt – az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor egy a bortárolás javítására született uralkodói rendelet hatására a másra nem hasznosított területeken pincét építhettek a szőlőtermelők, akik ingyenesen vagy csupán csekély ellenérték fejében jutottak hozzá a területhez. Más települések pincetömörüléseihez hasonlóan a pátyi pincefalu is ekkor jött létre. Sajnos a filoxéra véget vetett a minőségi szőlőtermesztésnek, de a pincék, mivel alkalmasak voltak más termények tárolására is, és a házak kamráiként is használták őket, megmaradtak. Emellett századunk elejétől újraéledt a borkultúra is.
