Benedek Péter parasztfestő munkássága - Cegléd
- Részletek
- Megjelent: 2018. február 05. hétfő, 10:34
Benedek Péter parasztfestő munkássága - Cegléd
Benedek Péter 1889-ben született Uszódon, Pest megyében, szegény földműves szülőktől. 7-8 éves korában kezdett rajzolgatni. A kalendáriumból lerajzolta Petőfit, Rákóczit, Kossuthot, Jókait. A tanító felfigyelt az iskolás könyvből "élethűen" rajzolt Ferenc Józsefre. Biztatta a szülőket is, de Péter nem került felsőbb iskolába, mert nem volt miből taníttatni.
Az első világháborúban hadimunkásként Pestre került, ahol egy vasöntödében dolgozott. Az első elképzelés után megfestett alkotása a "Kocsmai mulatság" volt, amelyre az irodavezető, Bálint Jenő figyelt fel. Ő volt, aki először felfedezte, támogatta és megvette műveit, lehetőséget teremtett számára az alkotáshoz. A festő életében ez a kapcsolat a legtöbbet jelentette: az elindulás lehetőségét a művészi pályán. De ez a hosszantartó kapcsolat nem volt kizsákmányolástól mentes sem. A katonaság évei után hazament Uszódra.
1923-ben készült első kiállítására. Budapesten az Alkotás Művészházban több mint 90 képét állítottak ki. Bálint Jenő könyvet írt róla (Benedek Péter földmíves-festőművész). 1928-ban rendezett második kiállítása még azokat is meggyőzte ragyogó tehetségéről, akik az első kiállításán csak kuriózumot, néprajzi érdekességet láttak benne. 1929-ben Bécsben állították ki munkáit, ahol minden képet megvettek, az osztrákok csodájára jártak. Híre szárnyra kapott, munkáit egyre többen vásárolták. 1934-ben több képpel is szerepelt a Nemzeti Múzeumban. Miután nem kötött további szerződést Bálint Jenővel, megszűnt nemcsak a függősége, de támogatása is. Lassan megfeledkeztek róla, ritkábban nyúlt ecsethez, képeit fillérekért vásárolták meg. Egyre súlyosabb gondokkal küzdött, majd mikor 1941-ben a kiáradt Duna elvitte a házát, Kalocsán kapott szállást és kertészként dolgozott. 1949 szeptemberében Cegléden, egy be nem fejezett, földes, vizes házat utaltak ki számára. Családjával az Örkényi út 7. szám alá költözött. Sokat küzdött a szegénységgel és nyomorral. Időnként a Kossuth Múzeumnak dolgozott, az 1950-es években festette meg a Táncsics szobája c. képet.
1957-ben Benedek 4 képével szerepelt egy kiállításon a Kossuth Múzeumban. Nagy Dezső, a múzeum igazgatója megvásárolta néhány képét és 1959-ben lejegyezte életrajzát.
1964 decemberében Ikvai Nándor a múzeum akkori igazgatója, Benedek Péter barátja, kitartó munkával gyűjtötte össze a festő fellelhető műveit, a legkorábbi időktől. A 76 kép Cegléden egy kiállításon került bemutatásra. Az idős festő szívesen járt a múzeumba kiállítás-megnyitókra és az ismeretterjesztő előadásoknak is állandó vendége volt.
1968-ban 13 perces rövidfilmet készítettek a televízió számára.
1970-ben szülőhelyén nyílt egy kiállítás Uszódon.
1972-ben Svájcban, Budapesten, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Baján, Békésen voltak láthatóak munkái, 1973-ban Regensburgban és Kubában, Havannában.
1977-ben Benedek Péter állandó kiállítás nyílt a Kossuth Múzeumban.
1981-ben házasságkötésének 50. évfordulóján, 92 éves korában, ünnepséggel köszöntötte a város.
1984-ben, életének 96. évében halt meg, szülőhelyén, Uszódon temették el.
1998-ban emléktáblát avattak Selyem utcai házának falán, ahol életének utolsó éveiben lakott.
2013-ban január 8-án mutatták be a Kossuth Múzeumban őrzött több mint 60 festmény alapján készített Benedek Péter életművét bemutató DVD-t.
Benedek Péter megálmodta, kigondolta, majd mint egy mesterember, aprólékos gonddal, lassú, hetekig tartó munkával testesítette meg a gondolatot. Több évtizednyi munkássággal a háta mögött is mindent ugyanúgy csinált, ahogy kezdetben, ugyanazzal a technikával és munkatempóval, de több rutinnal. A képcímeket ő maga adta, jellemzően, találóan, de nem mindig röviden. A nagyfokú egyszerűség Benedek egyéniségének és képeinek egyaránt jellemzője volt. Sűrítette a mondanivalót, elhagyta a feleslegest, kiemelte a jellemzőt.
Kedvenc témái az ünnepek köréből kerültek ki (mulatozás, sorozás, keresztelő, vasárnap séta). A falusi lakodalmakat, pántlikás vőfélyeket, szekereken vonuló násznépet számtalan formában örökítette meg. A színpompás viseletben táncoló lányok és legények vigalmát, a menyasszony ágyát vivők menetét gazdag színvilággal, néprajzi hitelességgel, a tiszta lélek derűjével festette meg. Képein megörökítette a lassú csárdást és a gyors változatot, a gubbanóst is. Festett képet a zene szünetében karikázót járó lányokról, meg a littyentőst járó párokról. A lakodalmi képen hiteles a gyertyás táncot járó vőfély, mert a kontyolás után a környék falusi lakodalmaiban még sokáig élő szokás volt ez a tánc. Képeiről leolvasható a női viselet változása, figyelme még a lányok hajviseletére is kiterjedt. Hitelesen ábrázolta a férfi viseletet is. Az aratást ábrázoló képein megfigyelhetők az aratási munkához használt eszközök. A szobabelsők hitelesek, az ágyak, a festett ládák, minden aprólékosan kidolgozott.
Móricz, a rokonlélek találó szavai jellemzik munkáját róla írott cikkében: "Néztem, míg dolgozott. Egy szőlőmunkás, aki metszőkéssel megy végig a szálakon, s minden ágbogat megnéz, mindent letisztogat, ami fölösleges. Mint egy festőmunkás, akinek csodálatos lelki élete van az egyszerű külső alatt és nemes kultúrlelke. Tele érzéssel, aggodalommal, fájdalommal és bölcsességgel."
Ma a Kossuth Múzeum őrzi munkáit, emléktáblájánál minden évben megemlékeznek munkásságáról. Működik egy Benedek Péter Rajzkör Cegléden. A város őrzi Benedek Péter festő emlékét.
